Bejelentés


Idézetekben az élet.. Pár szó. Az életem: betűk, szavak. Nem egyéb. Ez vagyok én.











Az olyan barátságok, amelyek nevetéssel kezdődnek, erősek szoktak lenni.

Ne várd, hogy újra kezdjük. Elpusztultál, nem vagy. Nem én, te ölted meg szerelmünket. Elhervadt, mint vadvirág, melyet az út szélére dobtak és letapostak.

Szeretlek, nem ismerek vonzóbb férfit nálad, és mindig megnevettetsz... Ennek ellenére mégsem te vagy az igazi.

Emlékszik a kifestőkre kiskorából? Én utáltam. Ha leakarok rajzolni egy házat, akkor nekem ne más mondja meg, hogy milyen legyen, érti?

Összetéphetem a fényképedet, de az arcodat hogy felejtsem el?

Úgy hiszed hogy, csak velem lehetsz boldog, én meg sokszor úgy, hogy csak veled nem.

Holnap este már a vonatban ülök, és minden zökkenés, minden nyikorgás eszembe juttatja, hogy percről-percre messzebb kerülök tőle. És ő talán nem bánja, hogy nem vagyok ott, nem is gondol rám.

"mi vagyunk a kövek, a gyerek, aki dobálta veled, a vizek, a hegyek, ahol mindenki szeret..."

Eddig azon gondolkodtál, mi az oka annak, hogy ez történt. Most gondolkodj el rajta, mi a célja!

Meggyógyítja sebes szívünket a barátság.

Egy új ismeretség a legszebb ajándék, amit adhatunk valakinek.

Akár össze is dőlhet a világ körülöttünk, tudom, hogy ő akkor is vigyáz majd rám.

Mindig számíthatsz rám a törésvonalak mentén.

Az életben nemcsak szerelem, de barátság is születhet első látásra.


- Micimackó! Mi van, ha egyszer elkövetkezik egy olyan nap, amikor el kell válnunk?
- Ha együtt válhatunk el, akkor semmi kifogásom ellene.

Jobb a séta egy baráttal a sötétben, mint egyedül a fényben.

Ahogy mindent szép sorjában végiggondoltam, rájöttem, hogy életemben először van egy barátom (...), aki tökéletesen megért. És akinek valaha is volt kapcsolata valakivel, akár csak öt percre is, annak ez fontos. Mert egyszerre csak nem éreztem úgy, mintha más világban élnék, hanem azt éreztem, hogy van egy személy, akit szeretek és tisztelek, aki megkapta a szívem egy darabját, és aki ugyanúgy érez, mint én. (...) Nem éreztem már olyan egyedül magam. Sőt, ennél is többet mondok: úgy éreztem, mintha lebegnék.

Nem az számít, hogy egy hatalmas óceán partján gyönyörködsz a naplementében, vagy lopott perceidben egy pici tó kacsáit nézed. Csak az számít, ül-e melletted valaki.

Úgy lehet a legjobban barátságot építeni, ha nyíltan elmondjuk a másiknak, mit gondolunk, mit érzünk. Ahogy most mi ketten csináljuk. Őszinték vagyunk egymáshoz, ezért barátok vagyunk.


Amire a szerelem nem képes, mert zavaros ösztönök piszkolják, azt a barátság - a csupa tiszta indulat - megcselekedheti.

A barátságban az a jó, hogy amit az egyik gondol, szívesen gondolja a másik is.


Barátságunk olyan nekem, mint a kifeszített védőháló a légtornásznak.

A barátok azért választják egymást, mert éppen akkor éppen olyan emberre van szükségük.


Van egy barátom, végzetesen más,
És végzetesen mégis egy velem,
Barátságunkban épp ez a varázs.
Én benne élem égig magamat,
Ő bennem álmodja magát égig.

Ha találkozunk egy más csillagon,
Szerepeinket talán kicserélik.


Olyan kevés biztos pont van a világban, olyan őrült ez az egész. Egy hatalmas, áradó folyó a világ... viszi, sodorja a legtöbb embert magával, álmok, vágyak nélkül... és te olyan vagy nekem, mintha egy szikla lennél, egy biztos pont, melybe kapaszkodom, megtartasz, biztonságot adsz. Nem is értem, miként lehetséges ez... Boldog lehet, aki ismer téged, mert beléd kapaszkodhat, te erőt adsz nekik, melletted szembe tudnak nézni az árral.

Mindannyian utazók vagyunk e világ vadonjában, és talán a legnagyobb kincs, amire utunk során akadhatunk, egy őszinte barát.

Az igazi barát az, aki akkor jön, amikor mindenki más megy.

A barát az, aki akkor van melletted, amikor máshol kellene lennie.

Egyetlen jó barát, bensőséges szó, szeretetteli pillanat többet ér, mint bármiféle külsőséges siker.


Ha akarom, ha nem, mindent el kell mondanom neked. Különös befolyásod van reám. Ha egyszer bűnt követnék el, idejönnék és bevallanám teneked. Te pedig megértenél.

Ha nem a csillagokat bámulták, akkor beszélgettek. Bármiről, ami csak az eszükbe jutott. Nem volt jelentősége - mégis fontosabbnak tűnt bárminél a világon. Barátok között ilyen időtöltés a beszélgetés.

Testvérem voltál.
Láttad a vesztem is.
Meztelen arcom.
Mint én.
Elmúlni most már,
vagy elveszni - nem hagyom.
Semmilyen kincsért,
soha, semmilyen oldalon.
Se a felhőkön innen,
sem túl.




*Gyakran változnak az
érzéseink. Talán úgy ahogy a fák lépnek át a
télbe, ahogy lehullajtják leveleik. Talán így
váltam meg én is az érzéseimtől, lassan
mintha soha nem is éreztem volna. Csupán
ennyi.*



Aki már veszített el
olyasvalamit, amit elveszíthetetlennek
gondolt (és velem ez már számtalanszor
előfordult), az rájön, hogy valójában
semmije sincs. És ha semmim sincs, akkor az
időmet sem kell arra fecsérelnem, hogy
vigyázzak a dolgaimra, amelyek valójában
nem is az enyémek. Sokkal jobban teszem,
ha úgy élek, mintha minden napom életem
első - vagy utolsó - napja lenne. (Paulo
Coelho)


"Emlékszem mennyire dobogott
a szívem, amikor először láttalak Téged
mosolyogni. Milyen nehéz volt a szemedbe
nézni anélkül, hogy rögtön fülig Beléd
szeressek. Emlékszem, hogy féltem szeretni
mielőtt megismertelek, hogy sajogtak a múlt
sebei ... de Te begyógyítottad őket."










Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!